^Lap tetejére

Debreceni Cicavilág Egyesület

Fenntarthatóság a felelős állattartásban – kóbor macskák ivartalanítása révén

Minden környezettudatosan gondolkodó, magáért és a környező világért felelősséget vállaló ember számára ismert a kóbor állatok siralmas helyzete. Így azzal is tisztában van, hogy a természetben vadászó macskák hatalmas száma a felelőtlen emberi magatartás eredménye!

A kóbor macska állomány tagjainak felmenői valamikor gazdás cicák voltak: kertes háznál teljesítettek szolgálatot, mint egér- és patkánypusztítók, vagy lakásban élő kedvencek voltak. De a kerti macska szaporodásának megakadályozásáról már nem gondoskodtak, a lakásban tartott cicát kidobták az utcára, újszülöttként, felnőttként, vagy akár idős korában.
 
Egy részükről elhivatott állatvédők tudnak gondoskodni, de sok egyed elvadul. A kóbor egyedek elhelyezésére gyakorlatilag nincs esély: a macskák befogadását vállaló felelős gazdaként funkcionálni képes magánszemélyek száma véges, és ha találunk is ilyen állatbarátot, az inkább csak a kölykök és a fiatal felnőtt egyedek számára jelenthet esélyt: ugyanis egy idősebb, akár már születésétől szabadon élő macska az addigi élőhelyéhez ragaszkodik (legyen az egy lakótelep, egy gyárudvar vagy üzemi telep). Ha kertes házba, tanyára stb. telepítjük át, nagy eséllyel a cicák „hazaindulnak”, ugyanis nagyon erős bennük a territoriális hajlam, így az eredeti élőhelyükre igyekeznek visszatérni. A hazaút során azonban túlnyomó többségük elpusztul, jellemzően gázolás, kutya- vagy más ragadozótámadás illetve mérgezés, illegális csapdázás és orvvadászat áldozatai lesznek. Egy felnőtt, több éves „vad” macska a lakásban tartást pedig már nem nagyon tudja megszokni, hiszen nem erre szocializálódott. Épp ezért az állatmenhely sem megfelelő számukra, arról nem is beszélve, hogy a menhelyek dugig vannak tömve, nincs arra sem helyük sem kapacitásuk, hogy a felelőtlen emberek által „kitermelt” macskatöbbletet „felszívják”. A gyepmesteri (sintér-) telepek sem rendelkeznek megfelelő körülményekkel a macskák tartásra, többségük esetében a hatósági állatorvos nem engedélyezi a macskák befogását és elhelyezését.

Mindezek ismeretében nyilvánvaló, hogy mind állatvédelmi, mind környezet- és természetvédelmi szempontból megoldást kell találni a kialakult helyzetre. Azonban nagyon fontos, ez a megoldás humánus legyen!
 
Ne az önhibájukon kívül kikerült állatokon toroljuk meg az ember bűnét! Ha az állatát elhagyó embert nem büntetjük (mert nem ismert az elkövető személye, vagy mert nem tudjuk, milyen intézkedéseket foganatosíthatunk ellenük), milyen jogon büntetjük az elhagyottakat????
 
Létezik módszer számuk növekedésének megakadályozására, majd csökkentésére. Éljünk ezzel a módszerrel! Ivartalanítsuk a macskákat, a sajátunkat, a környezetünkben élőket!
 
A működő, humánus megoldás az úgynevezett „TNR” módszer. A betűszó a Trap (csapdázás) Neuter (ivartalanítás) Replace (Visszahelyezés) fogalmakat jelöli. A módszer lényege: a félvadon élő, kóbor állatokat kíméletesen, csapdával elfogják, ivartalanítják, majd visszahelyezik az eredeti élőhelyükre. A módszer tudományos alapja: ha egy adott területen élő macskákat összefogdossák és máshová telepítik őket, az adott hely a „vákuumhatásnak köszönhetően” nagyon rövid idő alatt újra benépesül. Ha azonban a macskákat ivartalanítjuk és visszahelyezzük őket a területre, új egyed nem tud hozzácsapódni a meglévőkhöz, mert az ott élők területvédő magatartásukkal ezt megakadályozzák. Ugyanakkor a csoport már nem szaporodik, így létszámuk nem nő.
 
Az ivartalanításon átesett kóbor cicák bal fülének hegyéből lecsípnek (altatás közben) egy kis darabot, így rajtuk már messziről látni lehet, hogy túlesetek már a beavatkozáson, nem szaporodóképesek, ezzel kerülhető el újbóli, felesleges befogásuk. (Ez az egyetlen, nemzetközi gyakorlatban is alkalmazott jelölési módszer az ivartalanításon átesett kóbor macskák jelölésére. A macskára erősített biléta vagy a nyakörv beakadhat, leszakadhat, letéphetik egymásról; és ez az állatnak komoly sérüléseket, fertőzéseket, vagy akár a halálát is okozhatja. A tetoválás vagy micriochippel való jelölés sem működik, hisz javarészt elvadult állatokról van szó, amiket általában már nem lehet még egyszer visszafogni.) Ez a jelölés jól látható, nem jár sem fájdalommal (hisz altatásban történik), sem képességvesztéssel az állat számára.

A TNR módszer finanszírozását állatvédő szervezetek, önkéntesek és felelősen gondolkozó, a fenntarthatóságért tenni tudó és akaró vállalatok végzik. A módszer eredményességét számos nemzetközi és hazai tanulmány igazolja.

 
Búcsúzóul és okulásul álljon itt Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című, világszerte ismert tanmeséjének egyik leggyakrabban idézett mondata:
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

 

Copyright © 2013. Egy DeCi  Rights Reserved.