^Lap tetejére

Debreceni Cicavilág Egyesület

Luca bemutatkozása

Kedves Nénik, Bácsik és Gyerekek!

Luca vagyok és szeretnék bemutatkozni. Nem soká két éves leszek és már annyi minden történt velem.

 

A tesókkal a temetőbe születtem. Annyira nem örültek nekünk, de mi ezzel nem foglalkoztunk. Sokat ugráltunk, játszottunk. Egy lány hozott mindig enni és inni. Valamiért állandóan azt akarta, hogy megálljunk. Persze nekünk eszünk ágában sem volt. Egy idős kandúr mesélte, hogy egyszer egy cica megállt egy embernek és azóta sem látták.

Telt múlt az idő és nagyon hideg lett. Sokat fáztunk a tesókkal, gyakran összebújva melegedtünk. Aztán újra meleg lett és jó illatú a levegő. Megint sokat kergetőztünk és napoztunk. Az egyik ilyen napon nem éreztem jól magam és pár tesóm se. Elbújtunk, mert fáztunk, egymás melegítettük. Nagyon éhes és szomjas voltam. Alig volt erőm menni, de tudtam jön a lány és hoz enni. Előbújtam, de nem volt erőm elmenni az ételig. Ő pedig meg akart fogni. Kétségbeesetten próbáltam elszaladni, de a lábaim összerogytak és megfogott és bezárt. Itt legalább melegben voltam, de nagyon féltem.

Sok embert vett hirtelen körül, idegen és furcsa zajok, illatok. Nagyon féltem, ahogy erőmből telt, rúgtam, karmoltam. Csövet dugtak a lábamba, szurkáltak, nyomogattak. Aztán jöttek értem és egy zárt helyre kerültem, ott ismertem meg mamit. Sokat beszélt nekem, hogy ne féljek, rendben lesz minden. De én féltem, és fújtam, morogtam rá,

Mivel egyedül nem tudtam enni, mami elkapott, jó erősen betekert és elkezdett jóízű dolgot nyomni a számba. Nagyon jól eset. Aztán melegítette az arcom, és meg is puszilt. Sokszor csinálta és éreztem kezdek erősödni. Sokat mentünk a doktor nénihez is (mami mondta, hogy így hívják), a lábamba visszarakták a csővet, de mami mindig visszajött hozzám és etetgetett, melegítette az arcom.

Sok idő telt így el. Nagyon éhes voltam és mindig nagyon vártam mamit, hogy hozza a finom ételt. Egyedül nem tudtam enni, nagyon fájt a torkom és az arcom. Alig kaptam levegőt.

Aztán minden nappal jobban lettem, és egyszer csak annyira éhes voltam, hogy amikor mami csinálta az ételt, a tálból elkezdtem enni, és ez azóta már így van. Sokat híztam és erősödtem. Sajnos a betegségemből nem gyógyultam meg teljesen, sokat folyik az orrom és néha alig kapok levegőt.

Most maminál lakom, ahol vannak cica barátaim, állandóan van finom ételünk, sokat játszunk és szeretek mamival aludni. A Debreceni Cicavilág Egyesület segítségével gyógyultam meg. Így amikor megkértek, hogy meséljek az utcai életről, a betegségekről és az új életemről az embereknek, akkor örömmel vállaltam a feladatot.

 

Copyright © 2013. Egy DeCi  Rights Reserved.